<P align=center><STRONG><U><FONT face="Georgia, Times New Roman, Times, Serif" size=4>A Magyar Vizsla</FONT></U></STRONG></P>
<P align=center><FONT face="Georgia, Times New Roman, Times, Serif" size=3><STRONG><EM>A kutya a teremtés csodája. Nincs ez másként a Vizslával sem. Mármint a rövid-és drótszőrűvel. Ők igazából nem is kutyák. ŐK VIZSLÁK! A szépség, nemesség, intelligencia és a túlcsorduló szeretet analógiája lehetne ez a szó. Nyugodtan állíthatjuk, a Vizslák között is a legintelligensebb, gazdájához leginkább kötödő legsokoldalubb. Aki látta vágtából szoborrá dermedni, vagy sebzett kacsa után vízbe vetődni, esetleg embermagas gazosban fel-felugorva dolgozni-mert közben a gazdira is figyelni kell-, ezt az élményt aligha felejti el. Vizsláink lényegét legtömörebben a vadász-szájhagyomány fogalmazza meg:" A Német Vizsla magának vadászik, a Magyar Vizsla a gazdájának."</EM></STRONG></FONT></P>